A lelkész elmondta, hogy a szeretetszolgálat minden iskolájában jutalmazzák a legjobb diákokat és az indiai út is egy ilyen ösztöndíj volt, amelyre egy pályázat alapján választották ki az érdemeseket. A legalább 4-es átlagú tanulóknak Körösi Csoma Sándorról és magáról az útról kellett egy kutatáson alapuló esszét írniuk, amelyben egy India kutató is segítette őket. Tanította például a tibeti nyelvre is a diákokat. Steiner József előadása elején röviden bemutatta Indiát, amelyről elmondta, hogy földrajzilag a Föld hetedik legnagyobb és második legnépesebb országa, több mint egymilliárd lakossal. A magyar misszió először Körösi Csoma Sándor sírját látogatta meg, amely a Himalája déli, alacsonyabban körülbelül 2100 méteren fekvő részén,  Darjeeling külvárosában található. A magyarok egy teaföld közepén egy régi angol kúriában laktak. Steiner József elmondta szállásuk a Himalája harmadik legnagyobb csúcsára, a 8588 méter magas Kancsendzöngára nézett. A lelkész kiemelte, a mesevilág mellett ott volt a hatalmas szegénység, amelyet mosolyogva, vidáman éltek meg az indiaiak. Beszédében kitért a fővárosra, Újdelhire, ahol az út melletti üzlettulajdonosok már gazdagnak számítanak, mesélt épületekről, vallásokról, istenségekről, szokásokról, viseletekről, népekről és emberekről. Indiai tartózkodásuk alatt a magyarok ellátogattak egy sah feleségének sírjához, a Taj Mahalhoz, illetve találkoztak ottani keresztényekkel, akiknek száma a teljes lakossághoz képest elenyésző, csupán 2,2%, azaz az 1,2 milliárdból 27 millió fő. Steiner József beszélt a muzulmánokról, akik Indiában is vérengzenek, illetve a hindu istenekről, közöttük a pusztító Síváról. Végül összegezte előadását.